Blog tanulni vágyó, tudatos pályakezdőknek,
akik magukban hisznek, nem a szerencséjükben.
Kérdések az interjú után

Mottó: „A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz?” (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Vonalban vagy a HR-essel. Az előző bejegyzésem ezzel az örömteli képpel fejeződött be. Most – a folytatásban -, az a célom, hogy majd elégedetten tedd le a telefont. Nem biztos, hogy azért, mert továbbjutottál, hanem azért, mert kihoztad a beszélgetésből a legtöbbet, azaz megtudtál minden olyan információt, amelyet pályakezdőként, újrakezdőként a saját hasznodra tudsz fordítani, amelyből tanulhatsz. (A páromnak ennél a pontnál jutott eszébe, hogy megemlíthetném neked a JOHARI-ablakot, de hosszú lenne az most ide... Ha gondolja, majd megírja neked ezt ő. Ha ez hamarosan nem történik meg, akkor persze érdemes lehet utánanézned a google-ban is.:-))

Ha véletlenül nem olvasnád a blogomat és még nem lennél elég tudatos :-), talán az is előfordulhatna, hogy egy váratlan hír hallatán elragadnak az érzelmeid. Ha elutasítást hallanál, azért, ha örömhírt, azért. A túl nagy mérgelődésben vagy féktelen nagy örömben azon kaphatod magad, hogy anélkül tetted le a telefont, hogy bármi kézzelfoghatót megtudtál volna magadról, az interjún való szereplésedről vagy akár a továbbiakról. Bármelyik információ is maradna ki az életedből, kár lenne érte. Az én tapasztalatom az, hogy az elutasított jelentkezők legtöbbször kimenekülnek a beszélgetésből, egész egyszerűen megköszönik ugyan a hívást, de azonnal el is búcsúznak. Szerintem ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz. Lássunk neki és nézzük át, mik a teendőid.


a bejegyzést terjes terjedelemben a ide kattintva olvashatod.
Véleményed, észrevételed, kérdésed köszönettel vesszük. Tudod; menekülj előre... :-)
előző bejegyzéskövetkező bejegyzés
Tartalomjegyzék
Közreműködők
Amit ígérek és amit nem

Mindig is elkötelezettséget éreztem a pályakezdők iránt. A cég (nagyvállalat tehát) friss diplomás programjára szóló kiválasztási folyamatban mindig aktív résztvevő voltam. Ezekben a folyamatokban számtalanszor fogalmazódott meg bennem, hogy valami olyan dolgon visszük végig a jelölteket, amelyre se felkészítést, se muníciót nem kaptak a felsőoktatási intézményekben. Sem hatékony támogatást, sem konkrét segítséget nem kaptok. Viszont elvárásokat és komoly megmérettetést igen. (A tegező forma a feltételezett egyetemista olvasóközönségnek szól.)

Megéreztem ebben a szakmám felelősségét, így – a bébim mellett több szabadidőm lévén -, megteszem azt, amire munka mellett sosem volt időm: a tapasztalataimra épített szakmai javaslataimmal, észrevételeimmel igyekszem megkönnyíteni az álláskeresésre történő felkészülésedet. A neten számos általános tanácsot, jó és használható sablont találsz, ezeket is jó szívvel ajánlom. Óvva intelek azonban attól, hogy az ott olvasható információkat szűrés nélkül elfogadd. Amit én igyekszem nyújtani, az a többszempontúság, konkrét gyakorlati tanácsok és némi személyesebb információ, amivel világosabbá válhat számodra, hogy mire is kell készülnöd. Amire ne számíts tőlem: nem kívánom megkérdőjelezni a kollégák által használt, az enyémtől vagy az általam ismerttől eltérő tanácsok, módszerek hatékonyságát. Nem állítom, hogy nálam van a bölcsek köve és nem kívánlak meggyőzni arról, hogy az enyém az egyetlen jó tanács. Örülök, ha kérdésed van, és azt fel is teszed, a blogban, az emailcímemen vagy személyes konzultáció keretében.

Szerzői jog
Az oldalamon szereplő minden írás a sajátom, más oldalakon csak írásos engedélyemmel jeleníthetőek meg. Ez alól kivételt képez, ha csak az írásom elejét tüntetik fel, majd a folytatásért a blogomra kattintva jut el az olvasó.
munkakeresőknek blog