Blog tanulni vágyó, tudatos pályakezdőknek,
akik magukban hisznek, nem a szerencséjükben.
A telefonos interjú

Mottó: „Eléggé fárasztó őt hallgatni, mert lassan beszél és a legkisebb absztrakciót igénylő szavak előtt is megáll (már mindenki tudja, hogy úgysem fogja megtalálni a szót), aztán inkább azt választja, hogy kezével felrajzolja a levegőbe, amit mondani akart. Ilyenkor szögleteket és íveket ír maga elé, azt hívén, hogy ebből más is tudja, hogy „véleményegyeztetésre” vagy „művészetfelfogásra” gondol, például. Ha a száját feleslegesen is szülte neki az anyja, a szeme meg a keze csodálatos. Őt tartják a legtehetségesebb textilesnek az egész főiskolán.” F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

 

Az egyik legnagyszerűbb dolog egy HR-es munkája során, ha a Mount Everestnek (kisebb cégeknél Kékesnek :-)) tűnő önéletrajz-hegy mögül végre kilát. A nagy hegyből egyszer csak egy dombocska lesz és ez nagyon jó érzés tud lenni. Ha az ember szereti a szakmáját és tud erre a folyamatra is izgalommal tekinteni, akkor nagyon inspiráló tud lenni a tudat, hogy ott, abban a kupacban megbújik valahol egy önéletrajz, a Tökéletes Jelentkező önéletrajza. Amit minden HR-es és vezető megálmodott. És a még nem fásult HR-es alig várja, hogy találkozhasson az önéletrajz büszke tulajdonosával.

Igen ám, de a vágy mellett ott a sok kétely is – mint annyiszor az életben -, hiszen az olvasva tökéletesnek tűnő pályázat mögött még nem látható számára a személyiség, az aura, a hanghordozás, a tudás, a kompetenciák. A személyes találkozás keretei pedig többnyire szűkösek. Mit tehet tehát a kiválasztásért felelős szakember: telefonál. Megszerzi az első, egyszeri és megismételhetetlen benyomást és szépen szűkíti a személyes találkozásra behívandó jelöltek számát.


a bejegyzést terjes terjedelemben a ide kattintva olvashatod.
Véleményed, észrevételed, kérdésed köszönettel vesszük. Tudod; menekülj előre... :-)
előző bejegyzéskövetkező bejegyzés
Tartalomjegyzék
Közreműködők
Amit ígérek és amit nem

Mindig is elkötelezettséget éreztem a pályakezdők iránt. A cég (nagyvállalat tehát) friss diplomás programjára szóló kiválasztási folyamatban mindig aktív résztvevő voltam. Ezekben a folyamatokban számtalanszor fogalmazódott meg bennem, hogy valami olyan dolgon visszük végig a jelölteket, amelyre se felkészítést, se muníciót nem kaptak a felsőoktatási intézményekben. Sem hatékony támogatást, sem konkrét segítséget nem kaptok. Viszont elvárásokat és komoly megmérettetést igen. (A tegező forma a feltételezett egyetemista olvasóközönségnek szól.)

Megéreztem ebben a szakmám felelősségét, így – a bébim mellett több szabadidőm lévén -, megteszem azt, amire munka mellett sosem volt időm: a tapasztalataimra épített szakmai javaslataimmal, észrevételeimmel igyekszem megkönnyíteni az álláskeresésre történő felkészülésedet. A neten számos általános tanácsot, jó és használható sablont találsz, ezeket is jó szívvel ajánlom. Óvva intelek azonban attól, hogy az ott olvasható információkat szűrés nélkül elfogadd. Amit én igyekszem nyújtani, az a többszempontúság, konkrét gyakorlati tanácsok és némi személyesebb információ, amivel világosabbá válhat számodra, hogy mire is kell készülnöd. Amire ne számíts tőlem: nem kívánom megkérdőjelezni a kollégák által használt, az enyémtől vagy az általam ismerttől eltérő tanácsok, módszerek hatékonyságát. Nem állítom, hogy nálam van a bölcsek köve és nem kívánlak meggyőzni arról, hogy az enyém az egyetlen jó tanács. Örülök, ha kérdésed van, és azt fel is teszed, a blogban, az emailcímemen vagy személyes konzultáció keretében.

Szerzői jog
Az oldalamon szereplő minden írás a sajátom, más oldalakon csak írásos engedélyemmel jeleníthetőek meg. Ez alól kivételt képez, ha csak az írásom elejét tüntetik fel, majd a folytatásért a blogomra kattintva jut el az olvasó.
munkakeresőknek blog