Blog tanulni vágyó, tudatos pályakezdőknek,
akik magukban hisznek, nem a szerencséjükben.
Az én-márka

Mottó: „Kedves Jóisten! Oszkárnak hívnak, tízéves vagyok, felgyújtottam a kutyát, a macskát és a házat (lehet, hogy megsütöttem az aranyhalakat is), és azért csak most írok, mert eddig nem volt rá időm a tanulás miatt. Jobb, ha előre megmondom, utálok írni. Csak akkor írok, ha nagyon muszáj. Az írás csupa cikornya, üres tettetés! Tarka hazugság. A felnőttek mániája. Tessék, nézd meg a levelem elejét: „Oszkárnak hívnak, tízéves vagyok, felgyújtottam a kutyát, a macskát és a házat...” Írhattam volna azt is, hogy „Tojszinak hívnak, úgy nézek ki, mint egy hétéves, kórházban élek a rákom miatt, és azért nem írtam, mert nem is hiszem, hogy létezel.” Csakhogy ez nem jól veszi ki magát, mert nem foglak érdekelni. Pedig kell, hogy érdekeljelek. Az sem ártana, ha szabadidődben tennél egy-két szívességet.” Eric-Emmanuel Schmitt – Oszkár és Rózsa mami

Friss diplomásoknak, pályakezdőknek az én-márkáról (personal branding), annak építéséről, kidolgozásáról és „működtetéséről” beszélni, meglehetősen szép kihívás. De több annál, igazi teremtő munka, hiszen ebben az esetben aztán tényleg jól látható majd, hogy az elvetett mag mivé fejlődik. És ebben a témában is szépen kirajzolódik az előremenekülés lényege: a tudatos önmagadra figyelés hamar meghozza a várva várt eredményt.

Én? Márka?

Bizony. És tudod, mi a márka? A reklámguru, David Ogilvy szerint nem más, mint betartott ígéret. És ezzel akár be is fejezhetném a blog-bejegyzésemet, mert ebben minden benne van. Ígérsz valamit, amilyen biztonsággal vagy, amit nyújtani tudsz, betartod, és tulajdonképpen ez vagy te. Ez a te márkád. Erről ismer fel mindenki, ezzel azonosítanak, ez az, amiről meg tudnak határozni téged, amivel kitűnsz a tömegből.


a bejegyzést terjes terjedelemben a ide kattintva olvashatod.
Véleményed, észrevételed, kérdésed köszönettel vesszük. Tudod; menekülj előre... :-)
előző bejegyzéskövetkező bejegyzés
Tartalomjegyzék
Közreműködők
Amit ígérek és amit nem

Mindig is elkötelezettséget éreztem a pályakezdők iránt. A cég (nagyvállalat tehát) friss diplomás programjára szóló kiválasztási folyamatban mindig aktív résztvevő voltam. Ezekben a folyamatokban számtalanszor fogalmazódott meg bennem, hogy valami olyan dolgon visszük végig a jelölteket, amelyre se felkészítést, se muníciót nem kaptak a felsőoktatási intézményekben. Sem hatékony támogatást, sem konkrét segítséget nem kaptok. Viszont elvárásokat és komoly megmérettetést igen. (A tegező forma a feltételezett egyetemista olvasóközönségnek szól.)

Megéreztem ebben a szakmám felelősségét, így – a bébim mellett több szabadidőm lévén -, megteszem azt, amire munka mellett sosem volt időm: a tapasztalataimra épített szakmai javaslataimmal, észrevételeimmel igyekszem megkönnyíteni az álláskeresésre történő felkészülésedet. A neten számos általános tanácsot, jó és használható sablont találsz, ezeket is jó szívvel ajánlom. Óvva intelek azonban attól, hogy az ott olvasható információkat szűrés nélkül elfogadd. Amit én igyekszem nyújtani, az a többszempontúság, konkrét gyakorlati tanácsok és némi személyesebb információ, amivel világosabbá válhat számodra, hogy mire is kell készülnöd. Amire ne számíts tőlem: nem kívánom megkérdőjelezni a kollégák által használt, az enyémtől vagy az általam ismerttől eltérő tanácsok, módszerek hatékonyságát. Nem állítom, hogy nálam van a bölcsek köve és nem kívánlak meggyőzni arról, hogy az enyém az egyetlen jó tanács. Örülök, ha kérdésed van, és azt fel is teszed, a blogban, az emailcímemen vagy személyes konzultáció keretében.

Szerzői jog
Az oldalamon szereplő minden írás a sajátom, más oldalakon csak írásos engedélyemmel jeleníthetőek meg. Ez alól kivételt képez, ha csak az írásom elejét tüntetik fel, majd a folytatásért a blogomra kattintva jut el az olvasó.
munkakeresőknek blog